A gyerekkor siratása

A gyerekkor siratása 

 

KÓS KÁROLYNAK   cserépmadár miért hallgatsz réges – régen játékfoebus elszállnál-e nem innál-e   tárd ki szárnyad szépen kérlek meseházat építenék aranypénzért aranypénzen megvennélek   igazgyöngyöt szórnék eléd a szájamból etetnélek   miért hallgatsz messze doblak összetörlek cserépmadár aztán sírok     TÓ – MESE   rút rubin varangy barbár szent faragvány holdkő tűzopál topáz királyok királya rangján   lánya jáspis fúria türkiz csillagot halászó sellőként csúf grácia hullámokkal játszó   éjarcú tó bölcs ura lomha füzek alján méla csendes unkahad felesel parancsán   három ezüst halfutár csak szavait várja három ezüst villanás nincs több unka – lárma   az eltévedt nádleány sír csak meseszépen dallamára Hold lebeg át az éji égen     MESE – MAGASAN   mese – magasan csillag – kolibri kolibri tánca álom – idelent önnön mélységébe ájul kinn a kút   mese – idelent perel a sötéttel békétlen kályha közbe titokban mintha menekülne messze fut az út   szekrény mocorog kényszeredetten nem tud aludni egyikünk sem mert mese – magasan csillag – kolibri kolibri járja     A GYEREKKOR SIRATÁSA   Mindjárt tudtam mikor a csősz ráemelt fokosa ragyogni kezdett   Présház – lakásunk suhogó diófa – szárnyakat növesztett délben kirepültek a denevérek délután lehullt egy teli rigófészek   A Sugarak Kútja kiapadt   A Papkertben a kántor számolt gyümölcsű vézna almafája alatt egy fehér homlokú csikó csengője lélekharang volt     KK KK-NAK   Vizek utcáit járkáltam régen nyugtatóan hűvös csendes csobogásban vizek messze hívó utcáiban jártam tavak ringató rétjére feküdtem tavak ragyogó rétje felett az égre fecske firkált bolondos könnyű verseket   járdákon járok most sietve tisztelem a villanyrendőrt mindig ágyba fekszem este tenyeremben mocorgó szöcskék csiklandó naphalak helyett nehéz és bonyolult kulcscsomó lapul