Talált társak

 

Talált társak

TALÁLKOZÁS   hajló hegyeket raktál magad köré szerpentinekkel egymáshoz kötözted aztán arcodat konok csúcsba födted türelmes fenyők erdeje állt fölé húsod gyökérerővel pohanyítják bohócsipkás házak nyomják homlokod évszakok lassú imamalma forog formázni akar de nem emlékezik rád leheleted boldog erdőszagú vagy reménykedő mint megkezdett mozdulat végre találkozunk a kép köddé döbben bennem mert fáradt szemekkel gyűrötten sápadtan mint kénnyel nyitott pipacs megállsz előttem és nem tudom ki vagy     SPITKÓ GÁBOR EMLÉKEZETÉRE   Hová lettek a kövezők, és az utak, amit büszkén térdepelve raktak? Hová lettek a kövezők, mivé a forradalmak?   Hová vezet a betonút, mi feltéphetetlen, Van-e vér a megszorult, kietlen szívekben?   Hová lettek a kövezők? Hová lett a béke? Otthonod-e, az amit bérért kaptál bérbe?   Ne szólj. Beszélnek helyetted harsány jelszavak, ha csendre int a hatalom kőarcú nyugalma   A FOLYÓNÁL Stolmár Aladárnak     látod állunk a folyónál bátortalan méregetve sekély vízű szelíd sodrás vagy örvénylő mélye lesz-e   ám tudnunk kell a két karunk hogyha tettre soká lázad úgy a kényszer egy lökéssel még azelőtt megalázhat     AJÁNLÁS V. J. T – NAK   nem fog teljessé lenni itt a romlás meg fog születni mind a boldogabb hasonmás ami értelmet csak tagadással nyerhet árva tükreinkre arcokkal felelnek     HALOTT BARÁTAIM HELYETT   Halott barátaim helyett mondom néktek nincs idő öregedésre mert az ifjúság olyan mint a szél amelyben lónyerítés fénylik amelyben virágok fák utaznak és álmatlan gyönyörű estéken piros mellényű fecskék keresnek embert akit láttak a csillagok   Halott barátaim helyett mondom néktek szomorú büszkeséggel az embertelenség nem evilági mert a gyermekek reménye ellen való akik tekintetével Isten szeret titeket   Látjátok lennék inkább hallgatag mint az elhagyott tó amelyben színes halak fürgélkednek értetek és halott barátaimért     KÍVÁNSÁG KINGÁNAK   színes szavakkal gondolj rá Uram mert imádkoznak érte a halak adj kezébe arany napraforgót hadd fényesedjék a fény pici vidám ördögök söpörjék előtte az utat mert emberbozótban bujdosik     MARJANCA MIHELICNEK   Mialatt jövendőnk békén bábozódik jelenünk repesve fényre tűzre vágyik – lepke perc pillangó pillanat     BARÁTOMNAK   terád emlékeztet e csorba cserépből szemérmetlen szépséggel kihajló növény   megméred a csendet szavaiddal   elrejt az arcod megmutat versekbe költöznél reménytelen alkudozhatnál is megfeledkezel koldusnak öltözött királyfi   rakjál tüzet nekünk melegedhetnénk hajíts lomokat rá hogy jobban lobogjon hevétől legalább szomjasak leszünk rád köszöntjük poharunkat   átkozva embertől emberig örök vándorútra