Szárnyrakelt folyó

 

Szárnyra kelt folyó

ŐSZ S zárnyra kelt folyó az ősz oltalmatlan vidék ázott körtefára akasztott tarisznya tarló kifosztott táj táborozó sereg valaha –   IKERSZIMBÓLUM   hajó - - vizek végtelen vetésén arat termése a dúsan pergő hullámpillanat  és  hosszan hullámzó betonfolyók alatt örökétig úszó kőbe zárt halak   HOLT KÖVEK KÖZÖTT   holt kövek között úgy sír a szél mint eltévedt gyermek akinek szavára élő nem felel meg   s holt kövek között végül úgy pihen meg sírástól fáradtan mint eltévedt gyermek   EXTREMITÁS   kiáltás tekintet csend puszta tér talajtalan és parttalan ahol csak repülni lehet –   HAT SZÓ   a hajnal csarnokában csupán csalogány van   INTROVERSIO TREPIDUS   Fehér harangszóban fekete ruhás nő. Lehet, templomba megy. Talán vasárnap van.   Nincs bizonyos más, csak a rövidlátó téli délelőtt.   nincs bizonyos, mert értelmet cserélt a hasonlított és hasonló.   a tértelenbe ágazó fán varjak riadalma.   A hóban halott madár. A halott madárnak lelke volt. Ez a vers a halott madár lelke.   HARMÓNIA   Bent fénycsend, virágkiáltás, fenn, a végtelen sötét füvében galaktikák izzó csigaházai   MAGYAR HAIKU   tölgyfa cserépben holdtalan éj lámpafény tenyérnyi árnyék   A MAGÁNY ALAKZATAI   A folyondár egy félfülű fazék köré fonódik gyomverte udvaron gyöngéden óva őt Lomok közt kutat a Hold mélán mint unott ószeres hallgatja a sírva alkuvó szél hisztériás ajánlatát ki érvül hozza fel az éj kutyáinak halk csahos danáját az erdők sóhaját is míg kergült ördögszekér fut intrikáival hunyorgó csillagok felé csend marad utána híg hideg sötétség a dolgok bódult ájulatba esnek egy tücsök szól csak hangosan a semmibe de felmérve tévedését elhallgat megszégyenülten   JÁSZ REGE   hiedelmes éj babonáz elhagyott tanyát hazáért a vadász fogy a bor mese növekszik egy szarka gyomlepett vályogromot árult fontoskodva estig aztán csak csend árvul felgallyaz a fácán és a Hold –   TERRA INCOGNITA 1.   fények havazása a csend mintázatára árnyék halkuló neszezése –   cizellált fenkölt naplemente felhők bíbor gótikái közt –   a délután csobbanatlanul estébe süllyedő hajó –   a földalatti tenger néma áramlatában megkövült medúzák lebegnek –   óriás kőcsigák alszanak a halott idő titkos kontinensén –   tűzhányók fényes tárnáiban a láva tündöklő férgei rágnak az érintetlen éjszaka roppant tömjeibe zárva –   nem tudhatja senki mikor kezdődik a hajnal megismerhetetlen az a pillanat   mint a Test Nélküli Mester galakszisok spirális csillagkottáiba rejtetett szimfóniája: megismerhetetlen a zene és a csend határvidékén növekvő boldog növény –   TERRA INKOGNITA 2.   erdők titkos kapujában áll nem rettenti az élő fal beszéde nyugalommal díszítve arcát őzek ösvényére tér   nyugtalan csillagfény parányi emlékezetét kutatja a forrásvíz kozmikus rejtélyét madárszó magyarázza   múltján tűnődik menekülnek fölüle a felhők riadt füvekre fekszik borzongva gondol Istenére –   csak mikor elnémul minden kezdődik újra az élő falak kietlen beszéde -