Hazatérés
|
Minden változatlan, csak a szobor arcán az idő himlőhelyei mélyültek tovább.
Minden változatlan. Anyám mosolya lett csak távolabbi, csak a víz vált idegenné, és vénülnek a fák.
KI MONDJA MEG
ki mondja meg miért hiszi családtagnak magát aki csak tűrt vendég ki mondja miért feszül egymás ellen bennem ami vagyok s az ami lehetnék
a kő amely merülni hullt ha várni volt türelmed amíg a felszín elsimult alant holddá változott és fénye felszüremlett
EZ A NAP SEM
valaha gördülő kő dörgő szikla voltam te mélységgel boldog szakadék fellelhetetlen a vidék a ragadozók kihaltak azóta az ég alacsonyabb lett a tetőgerincen hiába őrködik fázósan egy galamb ez a nap sem az érkezőé
VÁRAKOZÁS
eljöttél itt vagy és én mégis várom megérkezésedet
ÜZENET
fullasztó csenddel tapétázott éjfél hátrál a fal fotóinkon legyek műveletlenkednek szépek vagyunk így szépek akár a boncmester tonettezett rózsafái virággal hálásak tűrők fegyelmezettek ami hiányzott még hogy teljesek legyünk látod mégse lett meg mégse született meg arcképünk csaló térképe maradt csak jajgató legyeknek
VÖRÖSLŐ NYUGTALAN
vöröslő nyugtalan vérző meggyfaág ez az este a katona vágyakozik hazatalálunk mint a felhők mi ketten édesem megfürdünk egy tengernyi ágyban aztán belépünk a csend várótermeibe ahol így meg sem ismerjük egymást
TÖREDÉK
a legszebb lány Johanna volt ha mondom amikor zölden szikrázott a domb bár mutathattam volna istenek a Montparnasse Olasz Koldusának õt
SZELÍD ARCOD
szelíd arcod tüzek színére vált ajkadon a vágy mint lüktető madárdal az éj a hó színében rejti el magát és a hó színére száll egyetlen nagy árnnyal
fedj el védj meg testeddel melengess hogy megőrizz halk dalaimnak kedves hó színére válva halálig ne hűljek magányomban mint a vizek megkövülnek
TESTEM
testem igazságos börtön maradéktalanul betöltöm letöltöm
UTOLSÓ BÚCSÚ
valami létezés előtti csendből szakadó kiáltásban hótollú páva lebben árnyéktalanul nem ismeri fel senki mert elveszett mint kezek ígérete elveszett mint szemek ígérete elveszett mint hallgatásaink ígérete
ellebbent a hótollú madár mert kettévált a szikla amelyben létezett
SIC TRANSIT
sic transit gloria mundi ahogy a lángok kezdenek kihunyni ahogy arcod egyre idegenebb lesz míg el nem vegyíti csendes porló porával végképp az idő |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése