Imatöredékek

 

Imatöredékek a XX. századból

DE PROFUNDIS - lázadó ima -   előtted állok: tudsz-e büntetést Uram Ninive dicséretéért   kiszökteted belőlem a vért semmivé fehéredek orcátlanul kiáltom Neked: szeretem Ninivét   Neked kiáltom Uram: nem bűnös a város mert bűnösebb vagyok enyém a büntetés küldd hát Leviathánod teremtsd meg méltóbb Poklodat nekem legyen nehéz   előtted állok: falass fel tégy porrá a por kiált Neked a Várost nem Uram a Várost nem engedem   ÉRINTKEZÉS   kimosod sebeim oltod szomjúságom mérhetlek arasszal a mindenség idézete vagy   SZOMORÚ RONDÓ – FÉLE   Kik elbátorodtak nyájadtól azokkal, Uram, mondd meg mi lészen? csángó juhaidat elveszted egészen?   Számadó úr, Uram, hiányozni fognak, nem fogják legelni füvét a titoknak, kik elbátorodtak nyájadtól.   KÖNNYŰ KÖDDEL   Könnyű köddel takarózom Isten tenyerén e réten teljes biztonságban halálos veszélyben   TÁLENTUM   Gyümölcs, ami korábban ért meg, mert ették, zabálták a férgek, Uram, méltó-e asztalodra?   Elherdáltam öröklött pénzed hiánya most már lelket éget. magamra mondom szánakozva, méltatlannak méltó ítélet jár, és méltóknak örök élet.   ÍTÉLETNAP   félelmünk éjszakáját a rémület hatalmas fehér madarai szállják iszonyodva veti mind önmagára veti mind koromszínű árnyát mert időtlen türelemmel és virágokból font lángtövisű korbáccsal vár a bűn szigorú rőföse a gyönyörű komor angyal   KI LÁTJA MEG   Ki látja meg az idők végén, a terek legmélyén álló, a Mindenség sötétjét sugárzó Kaput? a Titkok gigászi ólomfüggönyét ki lebbenti meg? kinek adatik meg, kinek? Ki az, ki látva nem vak, beszélve, szólva néma? Ki tudja lázálom – életének sorsát? Hová vezet, melyen sohasem járt, az Út? Melyik s milyen örök Országban jut?   IMATÖREDÉK A XX. SZÁZADBÓL   ……………………….. emberiség árvája ne légy Uramisten ………………………..   IMA AZ ELHAGYOTT TEMPLOMOKÉRT            - az Úr 1984. esztendejében -   Uram templomaidban melyek bezárattak és elhagyattak végleg a hithagyottság dudvái nőnek buján káromolva Téged köveit padlatát patkányok motozzák s néma denevérek ablakaikat por - hályog vakítja falaikon vakolat – tályog az embersátánt ne hagyd munkálni azokban mert el fogja hozni lánctalpas teremtményeit hanem vezesd el híveid hogy újraszentelhessék hittel mind imával a Te nevedben   ámen   AZ APOKALIPSZIS  FŐPRÓBÁJA   Boromat a Jordán vizével vegyítem, nem tudok feledni, nem tudok még így sem.   Amit annyi kínnal, küzdéssel oroztam, koszorúm nem babér, sírkerti borostyán.   Arcom éjszakába takartan kiáltom: Uram, ez rémálom, Uram, nem akartam, igennel tagadtam, s e kontinens újra emberi vért vérzik, Pilátusok Krisztust szuronyra tűzetik, golyóra ítélik.   DECEMBERI  MONDÓKA   Csillagtalan ég, leheletlen jászol.   Tereli barmait, tereli a Pásztor, betelt, betelt szívek üressége, vezeti, vezeti az istálló reménye!