Vígasztalás Viktóriának

 

Vígasztalás Viktóriának

 

VIKTÓRIÁNAK    madarakkal és virágokkal üzentél ők hozták hívó szavad   mikor eltévedtem szelíd szél szaladt utánam forduljak vissza nem arra vagy   szarkaláb-kék égre írták nevedet a fecskék hogy tudjam majd hogyan szólítsalak     TE ÉRTED EZT?   Madárszor madár az madár. Madár meg madár az madarak. Madarak meg madarak annyi, mint madárraj.   tér plusz madár plusz ember, egyenlő: földi táj. Ez a valóság matematikája.   De a tóban víz van, a virág virágzik, mint gyermek hangjában a jövő. Te érted ezt?     ELREJTHETLEK-E   Elrejthetlek-e, lehetek-e létezésed bokra?   Melegíthetlek-e, ha magam is vacogva, dideregve élek, tudva bár, hogy elrendeltetetten fényes az ítélet.   Titkolhatlak-e, ha Isten minden titkát homlokodra írta, benned elhelyezte?   Gyújthatok-e gyertyát, ha jelenlétedtől világos az este?   Megvédhetlek-e támaszkodhatsz-e erőtlen karomra?   Szavaidra várunk, mint szükséges élelemre. Kit Krisztus óv, annak nincs szüksége védelemre.     BERZSENYI DÁNIEL LEVELE SPITKÓ VIKTÓRIÁNAK   Odabenn szabad vagy, bensőd véghetetlen tájain. Ne félj, Barátném, csak kívül fáj a kín.   Ne félj, szólj, kiálts, Barátném, Isten békéje véd, megtörhetetlen büszkeséggel lehetsz csak hű cseléd.   Ne félj, kiálts, Barátném, ha is most Téged harc fogyaszt: Jövendőd boldog fényeknek mutatja meg majd arcodat.     ÉJSZAKA   Éjszaka lett ránk. Kint menekülnek a fák a viharban. Tárt szárnyú ablak ölelgeti most szobádat. Villámkék fátyolba borítja a májusi dúlt ég félve fehérlő tested az ágyon, és dörög is már. Négy év méltó végéhez, Viktória, így szép     VIGASZTALÁS VIKTÓRIÁNAK   Túlér az éj önnön határain, a meglelt szó megfejthetetlenül sejlik tovább; csillag-hieroglifa, mert minden érthetőn, elérhetőn túl létezik, mégis bennünk ragyog!